Életünk egy nagy láthatatlan mappa, melybe belehelyezzük műveinket. Odazárjuk az első mosolyt, tapsikolást, az első lépéseket, majd kudarcainkat, sikereinket, az első randevút, az első válást és az első rajzot, festményt, amit magunk se tudjuk hogyan is készítettünk el. E mappa világ élménye, épp a legfrissebb, amikor a saját mappánkat egy másik, nagyobb tokba zárta a világjárvány. No, ebből a zárlatból szabadulva lassan megnyitjuk életünk mappáját, kotorászunk kicsit, és, no lám-mint egy matrjoska baba belsejéből előbukkannak mappák. Barna karton tárolók telis-teli rajzokkal, festményekkel. Azám, de bizony ezek a mappák épp be vannak zárva a Galéria Kör polcain a Magyar Nemzeti Galéria harmadik emeletén. Ott, ahol június második hetében általában kiállítást rendezve a mappákat válogatjuk. Hogy lesznek így a mappák, s bennük a rajzok a nézők elé tárva?

Hát nem másként, csak, mint mostanában minden, a tanítás, az utazás, az unoka simogatása-tehát virtuálisan.

Mappák nyílnak, de leginkább az otthonokba hazamentett mappák, vagy az egyéb tárlókban tartott „hazai” termés darabjai.

Ezekből a szakkörben vagy otthon rajzolt, festett munkákból válogattunk Juhász Istvánnal, és Némethy Krisztián technikai segítségével tárjuk most a nézők elé a 27 alkotó- a szakkörben ez évben jártak kétharmadának egy-egy munkáját. Kérjük a kiállítás nézőit vonatkoztassanak el a valós mérettől, a tökéletes színhelyességtől, s élvezzék a látványt. Tanulmányok, önálló kompozíciók, grafikák, festmények váltogatják egymást. Örüljünk a mappákból előröppenő és virtuális falra kerülő kiállításnak. Fogadják szeretettel.

Sinkó István

Budapest, 2020 június 17.