Évzáró 2016

Sinkó István megnyitóbeszéde

Óda a modellhez

Ha a rózsa ujjú hajnal
Bokád kerekded formáin át
combod alabástrom oszlopát érintve
Felkúszik csípőd puha dombjára,
s mikor áhítatos csend honol
kebled lusta rezdülését figyelve
Vállad, hajad hullámzó
formáit látva
Megszólal akkor egy hang,
egy ember óh
két kezét kitárva igy kiállt:
Evoé!
Szünet van, lehet befizetni.

A későhöz

Az óra kondul álmos révületben
A percek fogynak egy a más után
S te nem jössz, nem jössz rendületlen
pedig rád vártunk
egész délután
Ha itt lennél már kezdődne
az óra,
vidámság lenne kacaj és fecsej
Kezünk mozdulna nem csak
vezényszóra
Élettel lenne teli ez a hely.
Te caplatsz csendben lent a vár tövében
Lassan haladsz, de mégiscsak közelgesz,
Míg várunk téged fent oly izgatottan
Nálunk majd,
ne félj megnyugvásra lelsz
Arcunk feszül, kezünk remegve mozdul.
Belépsz, az arcok mind-mind felderülnek
Te integetsz, kezedet tárva ki
S mély sóhajunk messze messze száll ma
mehet az óra, itt van már Niki.

Rajz rag time

Na húzd csak tova
te kis té- tova
a folt már kecses, de túl egyenes
a karja balja, a feje, az alja
mért olyan barna, ja az a talpa
talán a képegész lehetne gyorsan kész
talán a része- egésze jobb mint a
széle
belseje teteje megy- e még lefele
vége, most már végre vége
elúszott, elcsúszott
mehet a
fenébe.

A portás bánata

Nagy bánata van a szegény portásnak
Nincs ilyen nagy még
senkinek se másnak.
Nem segíthet senki
nem adhat tanácsot
Maga bánatára
nem kap gyógy kalácsot.
Jaj mit is tehetnék, hogyan oldjam ezt én meg
a sok szakkörössel hiába beszélek.
ülnek egymás között, no meg jönnek, jönnek.
Az én bánatommal sohasem törődnek.
Jön a fiatal is, csinosabbak, szépek
Idősebb is kerül, arra is ránézek
Persze, hogy a
lányok, nők, meg az asszonyok.
Ám a kérdésemmel így is magam vagyok
Az az én nagy bajom, erre ki se figyel
Meg nem mondja senki
melyik az aktmodell.