Korábbi táboraink témáiról
Szakkörünk 2006 óta tart táborokat; a legelsők a festészet, a látvány és absztrakció témaköreit általánosan fogták össze, 2011-ben Az én Zebegényem és Árkádia témakörökkel kezdtük el konkretizálni a tábori tematikákat, azóta mindegyik évnek megvan a maga témaköre.
- Sinkó István: modernebb, XX. századi művészetről
- Makói Juhász István: régebbi – barokk tájképfestészetről
- Lajta Gábor: saját munkásságáról
Lajta tanár úr két napra látogatja meg a tábort, csütörtökön és pénteken.
A táj és figura tradicionális megjelenése az ókori görög-római freskókon fellelhetőek
A táj válik itt staffázzsá-kiegészítő, mellékszereplővé.
A koraközépkorban is jelzésszerű a táj ábrázolás, a figurák díszleteiként jelentkeznek a tájképi elemek
A reneszánsz már egyenrangúsít - Leonardo, Michelangelo szimbolikussá növeli a tájat, Giorgione pedig már szinte főszereplővé emeli.
Giorgione: Vihar
A barokk előbb a figurát és tájat egy történeti-történelmi viszonyrendszerbe állítja, majd a figura válik staffázszsá.
Claude Lorrain: Tájkép-pastorale
A XIX. század az önálló tájképet- a figura nélküli tájat preferálja, majd újra felbukkan- poszt-impreszszionizmus, szimbolizmus a táj és ember egysége (Van Gogh, Gauguin) a XX. század tájképi ábrázolásainál az emberen kívüli tájszerkezet a jellemző, vagy a figura beépül ebbe a szerkesztett tájba.
Egry József: Szivárvány
A századvég és XXI. századelő stílus kavalkádjában a figuratív festészet sokszor hívja elő a táj és ember kapcsolat témáit.